Sokan ma is úgy gondolják, hogy a képregény „csak játék”, vagy legfeljebb egy színes időtöltés – de nekem gyerekként ezek jelentették az első igazi olvasmányélményt. A Kandi Lapok és a Semic kiadványai (Pókember! Batman! X-Men!) voltak azok, amik beszippantottak, és akkor még nem is tudtam, hogy ez már bizony olvasás. Csak azt, hogy lapozni akarok tovább.
Bár volt egy nagyobb kihagyás, de azóta sem engedett el a műfaj. És most egyre többen fedezik fel újra, hogy a képregények valójában kapuk: belépők a történetmesélés, a vizuális kultúra és végül a könyvek világába. Főleg fiataloknál lehet hatalmas ereje, hiszen könnyen fogyasztható, de mégis izgalmas és szövegalapú – vagyis nem csak a szemnek szól, hanem az elmének is.
És nemcsak szuperhősös sztorikról van szó. Ma már egyre több klasszikus vagy kortárs regény jelenik meg itthon is képregényes formában. Ott van például az 1984 vagy az Állatfarm, amik George Orwell sötét társadalomkritikáját teszik kézzelfoghatóbbá, látványosabbá – és sokszor érthetőbbé egy mai fiatal számára.
Vagy Cormac McCarthy Az út című posztapokaliptikus mesterműve, ami képregényként is képes elmesélni azt a sivár, mégis gyönyörű történetet apa és fia túléléséről. Az Ötös számú vágóhíd, azaz a gyermekek keresztes hadjárata, ami egy megrázó történelmi-fantasy átirat, szintén kapott képregényes feldolgozást, nem beszélve a Egri csillagok modern, vizuális újragondolásáról, ami remek példája annak, hogyan lehet kötelező olvasmányból képekkel elmesélt izgalmas kaland.
És persze Rejtő Jenő könyvei – amik mintha eleve képregénynek íródtak volna. A Piszkos Fred, a Vanek úr vagy A három testőr Afrikában figurái annyira elevenek, hogy szinte követelik a rajzolt formát, és már évtizedek óta jelennek meg különféle képregényváltozatokban. Nem véletlen, hogy ezeken nőtt fel generációk sora.
Szóval igen, lehet, hogy egy gyerek először Supermanben vagy a Pókemberben talál rá az első hősére – de ha ez elindítja a könyvek felé, az már hatalmas nyereség. Az én utam is innen indult 1991-ben. És ha ma valaki az Egri csillagokat vagy az 1984-et képregényben olvassa el először? Az csak azt jelenti, hogy jó úton jár.
